Csavargókönyv-a 104. út
"... az olvadó szubjektum ónkarikába hajló
egzisztenciáváválása a feloldódással határos tűzcsóvába hajló
egyesüléssel határos, mindent relativizáló őrületes és könyörtelen
vágyvakságú, ösztönszagú szeretkezés felemelése a transzcendens
mozdulatlan is vibráló, elmosódott átszelleműlés ízű
,mélység-magasságig, melyben az újjászületés taszító, húskötelékes
magába zuhantató,mindenből kitaszító, hiányt szülő érosz repülésű
foszló magánvalóság hamisítvány fojtogató körmével a még, friss
rózsaszín húsba, és még nyálkás lélekbe vág, mely ordít még az első
lélegzetvétel hideg tüzétől, melyben már benne remeg a haláli
hattyúdal mindent marasztalni , kötni, birtokolni óhajtó téveteg
vágy egzisztenciális preszuppozíciója,melyből kitörni tudó
pillanatok csak újra szülik magukat, gyarapítva szabadságra vágyó
rabszolgáikat,míg szemünk párája el nem oldódik a levendulaszínű
égben...."
Tovább »
Csavargókönyv- a 103. út
Apróhírdetés:
Eladnám vagy elcserélném még működőképes, de használt, többször
törött, de strapabíró nagy generáloztatott 22 éves
szívemet.
Irányár:egy szív,de lealkudható
Tovább »
Csavargókönyv- a 102. út
"...Jelenbe ültetni jövőt, fullasztó, szamárköhögő..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 101. út
Az albérlet még mindig ugyanoylan szürke volt, pici, hideg..és
olyan koszoska a szürkeségtől, megsárgultságtól. Gilda az ágyon
ült. Ő se változott. Még mindig sovány volt, sápadtan-sárgás,
mintha mindig beteg lenne, szőke vállig érő haja gumival összefogva
valami félig konty, félig lófarok állapotba. Beka nem szólalt meg,
csak némán fűrkészte az arcát. Siva nem volt otthon, bár ez semmit
se változtatotta dolgokon, mert ha otthon is lett volna,
akkor is scaka szobájába zárkozva találták volna, márha bárki is a
dolgaiba akarta volna ütni a dolgát. De senki se akarta.
Beka nem bírta tovább, és megtörte a csendet félve- Szóval
akkor...akkor elment?
-A baba vagy Trip?-szólalat meg rezignált hangon
Gilda-Mindketten.-folytatta a választ meg se várva Bekát. Valahogy
oylan idegen tűnt most neki az másik, ott a szoba túloldalán. Az
időtörés, ai a lány testén és személyiségen uralkodott, olyan
valószerűtlenül valószinűtlenné tette az emberi lét eme formáját. A
teste mintha öregedett volna, de az arca...az arca időtlen volt,
mármint amióta megismerte, azóta olyan,mint egy kislányé. Ugyanaz
az ártatlanság, hatalmas szempár, mosoly...már lassan 7 éve. Semmi
se hagy nyomot rajta. A lány sajátmaga által bevallott lelki
fájdalmai se...bár ezek után Gild akételkedni kezdett bennük, és
undorította ez az érinthetetlenség, eza megfoghatatlanság,
egyenesen irritálta, taszította, szeretett volna belerúgni a
lányba, behúzni neki egyet. De mégse tette. A baba halála óta üres
volt. Egészen üres. Nem várták. csak becsúszott. Tripben és benne
is felmerült hogy elveteti,mert most nem volt alkalmas...sőt
valószínűleg Gilda életében igazán sohase lett volna alkalmasnak
tekinthető egy gyerek, de mégis...Most hogy elment ürességet
hagyott maga után.pedig még itt se volt igazán. És Trip is elment.
Pedig először nem akarta a gyereket, nem mondta,de nem repdesett az
örömtől. Inkább az elvetetés mellett lett volna, de nem mondta ki.
Gild azt hitte, hogy szereti. Szerette is,de eza baba, eza baba
bekavart. Várta Gilda, hogy majd ott hagyja, ki akar egy terhes
szőkét, mindenféle értelmben. Pedig Trip nem akarta volna
otthagyni. De ezt ő nem sejtette, azt hitte,ha megtudja,hogy volt
baba, nincs baba, hát akkor újra mindnen a baba előtti
kerékvágásban megy majd, De nem így lett. Trip megtudta, hogy a
baba elment, és ő is elment. Valami megtört a kapcsolatban azáltal,
hogy lett ez a gyerek,aki nem kellett volna, és mégse lett. Meg se
született, de a bejelentkezése csomó lett egy csomók nélkül is
bonyolult kapcsolaton. Gilda nem akarta a ygereket, de eddig
sodorta az ár, így most is beletörődött a gyerekbe. Most pedig üres
volt, nem fájt neki, az se hogy Trip elment, pedig eddig azt
hitte,hogy belehalna, csajozgatott ugyan, eltűnt hetekre, néha
hónapokra is,de mindig visszajött,mint a menetrendszerinti
vonat.
Beka értette hogy mit érez Gilda, még akkoris, ha Gilda nem
feltételezte, mert önző volt. Bekát nem érdekelte, mert itt elvolt.
Nem zaklatták, nem foglalkoztak vele, nem nevettek rajta. Jó volt
ez így. Tudta miylen,ha az ember olyan valamit veszít el,ami még
meg sem született. Így volt ő nagy gondolataival. Igaz, hogy az nem
egy gyerek, ígfy a veszteség súlyossága nem tekinthető
egyenlőnek, de a vezsteség, az csak veszteség marad, a gyógyír is
ugyanaz. A kilúgozottság érzése is, a semmit nem jelentő, de
mégis üres, égbekiáltó üresség. Ő is időtlennek látta aszoba
másik felén ülő lányt. De egész más értelembe. Gildán minden nyomot
hagyott, elkínzott volt az arca, de mindig, olyan néma, elfojtott
ki nem mondott és fejezett nyomor, fájdalom, kiéltség fátyla borult
rá. Maga tehet róla.-gondolta. Két végén égette a gyertyát. De
mégse öregnek tűnt, ő tényleg kortalan volt, csak az élet nyomai
ott voltak az arcán, mégse vénült meg tőlük. A szemei gaz fénytelen
se színű kék-zöld-szürke kabargásra emlékeztettek.
Tovább »
Csavargókönyv - a 100. út
"....Mennyi fájdalmat képes elviselni az ember szíve?
Mennyi megaláztatással képes megbírkózni?...Túl sokkal, azt hiszem,
mennyivel egyszerűbb lenne, ha a legelső alkalommal
megszakadna..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 99.út
" Tényleg lehet tudni. Azt hiszed, hogy nem lehet, de
tényleg lehet tudni. Olyan, mintha a saját arcodba, lelkedbe
néznél, de az tökéletes lenne. Nem olyan, mint amilyen most. És
tényleg tudod. Belenézel a szemeibe, hallod a hangját és tudod, Itt
nincs kec-mec, itt nincs kibúvás.. Ő az,a többi meg csak homályos
lidérckép."
Tovább »
20111116
Könyvek a nedves köveken,
Nyugodjon nem követem,
Soha meg nem követem,
Amiért el nem követem.
A legelején, a leg elején,
Álljunk meg a legtetején,
Nem engedém
Hogy te légy a heveny-én.
Analitika, kérem ez
nem banalitika, az apacs
Irina seggelika.
Tovább »
Csavargókönyv- a 98. út
Gunics Boglárka: Epigrammma síromra, ha Kantból megbukok
ma
Kanttal fekszek, Kanttal kelek,
Egy kettest megfejelek.
Bár csak tudnáma Kant(t)ant,
Nem lennék ilyen Ka(n)ttant.
Tovább »
Csavargókönyv-a 97. út
"...Az ösztönök..szerintük triviálisak..Szerintem? Nem.
Szerintem az intuíció is ösztön, nem csak az evés-alvás-b*sz*s. AZ
ösztönök okosabbak,mint gondolnánk,nbem üres programos és
mechanizmusok sorozata..hanem az elődeink tudása, meg amit
afaj maga hozott.
Az intuícióban alefgmélyebb lelki ösztöneink sokasodnak,
ösztönösen megérezzüka válazst,ha nem is expliciten és
tematikusan,de impliciten és atematikusan....aaz útra
találunk..."
Tovább »
Csavargókönyv-a 96. út
"...Van úgy, hogy az ember vár egy találkozást...és a
találkozás alulmúlja a várakozásait. Lehet a helyzet,az időpont. DE
itt az ember változott meg. MIntha egy idegen ember arcába néznénk.
Kívülálló lett. Már magyarázni kell nekia "benfentes" poénokat. Már
nem tudunk miről beszélni, mert magáról nem beszél, családjáról
hallgat, semmit nem látnia mélyéből, méga megnyilvánulásaiban
sem...üres, hideg valahol, és már nincs miről beszélnünk...kihalt a
haverság...fö,ösleges lett..inkább teher...Álljunk meg hét egy
percre sirasssuk el veszteségeink...majd lépkedjünk tovább
könnyedén egy könnycseppet se ejtve..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 95. út
"A nihilizmus szele szólt a játékodból. Technikailag
tökéletes volt, nem lehetett kivetnivalót találni benne,-mondta a
lány halkra rekedt meg -megszakad, d emégis mélyen zengő,néhol
vergődő hanggal- d ehova tűánt a jelentés, a tartalom. Az egész
elveszett valahola darabok közötti átvezető szövegek között, ahogya
showman előjött eltűnt az ember.
Dvorak művében üvöltő létfájdalom, ami az embernek az egységes
létből való kivetettségének fájdalmából övült az égig a honványban
realizálódva nem maradt semmi, neked nem fájt, amikor játszottad
nem érezted a kínt , agyötrelmet, és ugyanígy a vidám
daraboknól sem, valami flegmatikus rezignált gőg szólt mindne
darabból,mintha nem te lennéla darabokért, a zenéért, hanem
mindneki más érted, érted? SZépnek szép volt, de nem volt az élő
zene varázsa, cdről és gépről is hallgathattuk volna. Üres volt, és
benenm üvöltött az ürességed tánca.
Az egész koncert ,mint egy hiábavaló haláltánc, aminek már se
morális, se esztétikai mondanivalója, csak egy feladta. amit
megoldottunk. pedig Lelket kellett volna vinni bele, kicsit
belehalni, de te se és mi setettük, csak vergődtünk az álszent
kultúrbarbárság folyamaiban."
Tovább »
22
Hát igen dupla kettes lettem szerdán..cska nem írtam mert
zaklatotta fogorvos és a retetgés meg bénított még mindig áhhh
fáj... a mai kezelés...de azér töregszem haha, ha már bölcsem nem
leszek...vagy csak kicsivel,pedig okosításomon és bölcsesítésemen
dolgoznak remek emberek,akiket csípek és szeretek, főleg így rímbe
szerdve..hanyagoltalak bennetek, ne szomorkodjatok ygerekek,
ezentúl többet verselek nektek:D
Tovább »
Csavargókönyv-a 94 út
"...a madárnak szárnya van, a szabadságnak íze..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 93. út
" Akik boldogok akarnak lenni nem az igazságot keresik.
Akik a boldogságot keresik azoknak a nem tudás a legédesebb. Akik
keresik az igazságot nem azért keresik, mert az igazság megtalálása
boldoggá tesz, hanem azért, mert nem tehetnek mást. Nekik muszáj az
igazságot keresni,mert az a belső kis hang, a motoszkálás addig és
addig macerálja őket, míg szüntelen keresésébe nem kezdenek az
igazságnak. Olyan ez nekik, mint a drog, mindne kis apró lépés,
mely közelebb viszi őket saját igazságaik felismeréséhez,m egyre
durvább és kikerülhetetlenebb függőséget és repülést okoz. Ha
elkezdted..nem lehet abbahagyni.
Hogy létezik-e az Igazság, az egyetlen...A válaszom IGEN. Hogy
meglehet-e találni? NEM. A saját igazságainkat kikaparhatjuk
magunknak., és azok osztoznak az igazság igazság voltában, de magát
az egyetlent nem, mert amíg egyetlen nem megkülönböztethető, tehát
megtalálni se lehet, viszont az egyedi realizációjáit már igen,
ezek az előbb említett "saját Igazságok".
Ezért nem tanítható az Igazság. Sőt igazából a módszere sem a
didaktikus értelmében, arra lehet rá vezetni az embert, hogy
keresse, ne adja fel,de sajátmagának kell rájönnie, hogy kersni
kell, belső indíttatásból, és arra is, hogy neki mimódon kell
keresnie.
Akik már megtaláltáka maguk igazát tudják, hogy az igazság nem
mindig szép, sőt mindig fájdalma sis, de eza legzebb
gyönyörűsége.
HOgy akkor miért is éri meg keresni, ha se boldogabbá nem tesz,
se nem szép? Mert nélküle nem érdemes élni...mert nélküle nem lehet
élni, csak vegetálni."
Tovább »
Újra terepen
Újr aitthon azt is mondhattam volna..szerintem,ha figyelte is
blogot bárminem,ű rokon...van olyan naiv,h azt higgye, h tényleg
feldobtam 4év munkáját..pedig neeeem:P szóval újra prezentálom
írásaim ezen helyen.....( anya hívta fel fiygelmemet,h apa oylan
béna,h úhys etalálná mega neten..és zat hiszem igaza van..max.
blöffölhetne..de a szemrehányáskor azt mondta,h nemtalálta
meg..kisbéna..haha)
Tovább »
Csavargókönyv - a 92. út
" Most hívd ide!
Most akarom látni!
Nem bírok várni
Nem bírok várni..."
Tovább »
Csavargókönyv-a 91. út
"...A filozófia olyan mint...mint a-a-a JÁTÉk. Legalábbis
nekem. Hogy miért, csak azért, mert a játék az aza tevékenység,
amit az ember önmagának örömérét csinál,a játék saját örömérét,
cselekvés maga jutalmazza magát. nekem iylen a filozófia. Játék az
érvekkel, premisszákkal, hipotézisekkel, ha tét nélküli (értsd: nem
járt érte jegy), imádooom. Élvezem, boldoggá tesz, pedig iylen kor
a legnagyobba tétje: maga az ÉLET. És én ennek ellenére, vagy talán
pont ezért ÉLVEZEM."
Tovább »
Csavargókönyv-a 90. út
"...Nem embernek születni a csoda, azért mi nem tettünk
semmit, hanem embernek megmaradni."
Tovább »
Csavargókönyv-a 89. út
"...Isten ha valaha megtestesülne a te szemeidet
kérné kölcsön..."
Tovább »
Csavargókönyv-a 88. út
"...A lélek ártatlansága nem a test ártatlansága. A lélek
ártatlansága nem a bűntelenség. Talán az a fél mosoly, amit az
időtlenség szentségében őriznek, igazán senkinek se szól,de mégis
mindenkinek. A könnnyek se mossák el nyomát, sem az évezredek. Nem
lehet kiírtani,mert mennél jobban tipornák vér, sár mocsok, könnyek
között, annál szebben fénylene."
Tovább »
Paddy and the Rats, az A38-ra vezető útról és egy kis őszinte-segg
Hát elmenetük Paddy and the rats koncira, meg volt
Bohemian Betyarrs is,de én Paddyéket akartam látni és
hallani..állatok, nagyon nagy hangulatot csináltak és a kis show a
klasszikus dudadalokkal imádnivaló! Jól eset sört inni megint és
önfeledt ugrálni mint egy gumilabda..meg nem tom, tudjátok, ez az
az igazi rockandroll fíling. Végülis nem bántam meg, h elmenetem,
pedig sokáig gondolkodtam rajta..és majd avégén elmondom,hogy
miért nema banda miatt..maradjunk annyiban...
De a koncertre ugye be kell jutni..igen, hát a kolesz
Piliscsabán van 50perc vonatozás,ami alatt természetesen
beszélgetünk..Brigivel és Dalmával mentünk. Már előre féltem..merta
múltkor lementünk HK-ba, és ottis betámadtak.h mi az,h én még nem
tudom, hogy miből íromna szakdogámat majd, meg hogy nki kéne állnom
csinálni valamit, meg enm tudom, elrendezték volan egy este alatt
az egész életem.. őszintén szólbva qrva kellemetlenül érztem akkor
magam, főleg,hogy filón elsős vagyok, hát honnan tudnám én,h ott
miből írok szakdogát..egyébként pszichón is kitalálás alatt állt
még volna... csak ittam kis söröm, és örültem mikor elmentek
wcre..üldögéltem az asztalnál , és elszívzam 2 szál cigit, hogy ne
hogy leosszam őket vagy valami hasonló...
Szóval félve mentem el..és azt hiszem,hogy nem jogtalanul...
Nem szeretem, ha úgy mondják meg, hogy mit csináljak az
életemmel, meg bármiylen helyzetben, hogy nem én kértem őket meg,
tudom sokan vannak, akik jobban csinálják, csinálnák,d emás
hrelyében könnyű okosnak lenni, mert kibicnek uyge semmi se
drága...
Szóval fenntartásokkal vágtam neki az útnak..és meg is lett az
eredmény...
Dalma közölte, hogy van valami srác ismerőse, aki nagyon szeret
vitatkozni, meg okso, meg állandóan azt hajtogatja,amit én ha rám
jön 5perc, hogy öreg vagyok ..meg hogy öreg avgyok én már ehhez...,
h biztos jót vitatkoznánk meg összeillenénk szerinte, mellesleg meg
toldotta avavl, hogy a srác csúnya.. Nah köszi gondoltam.Jah, és ő
nem akar senkit anyakamba varni meg pasit szervezni nekem...
át tényleg nem, azért emleget mindig valami megtörtszívű vagy
agresszíven vitatkozó vagy csúnya ismerőst,akivel nekem
mindenképpen találkoznom kéne,mert tényleg nem szervez ..áh.
Nme szeretm, ha a megkérdezésem nélkül rám akarak tukmálni
pasikat. Az iylentől felfordula gyomrom, szertem magam
kiválasztani, hogy szerintem kivel illenék össze,kit tudnék magam
mellett elképzelni vagy ki tetszik. Ráadásul mellékesen megjegyzi,
hogy csúnya...ha már tukmálgatsz valakit, akkor legalább hadd
döntsem el, hogy nekem csúnya-e vagy sem..meg különbenis, nekem
csak csúnya pasi jár? ÉN nem érdemlek meg se nem agresszív, se nem
összetőrtszívű kandúrokat, hanem egy normális nem selejtes pasit? (
nem baj, ha nem egy szépfiú...meg van hogy a belső megszépíti,de
azért egy fokkal legyne szebb a sátánnál..az is elég)
AZtán ez még elment volna...bár unom, hogy mindig célzatosan
mutogatnak be embereket, tukmálgatnak, egy nekem is kínos, hát még
a srácnak, nem vagyok egy főnyeremény, meg ha a tökéletes
pasi lenne,akkor se kéne, mert tukmálták na...ez az igazság..Eszter
is ezt csinálja, na ő tetszik, na é ső..haggyá'mán békibe érted.
Főleg, hogy valakit szeretek,n a így meg speciel még
kellemetlenebb, nekem az akis defektes kell és kész, más
neeeem....
Aztán Brigi húzot tbele, tudom,hogy acsajnak bököma csőrét,
akármennyire próbálja titkolni...Meg akarta magyarázni nekem,hogy
azért hiszem azt, hogy emberek kívülről általában jobban látják
mások és magunk helyzeteét(ha úgy nézzük,mondjuk én bezsélgetek
valakivel, és ha kiléphetnék ,akkor jobban tudnám értelmezni a a
beszélgető partnerem, és saját rejtett/tudatalatti intencióimat),
szerinte én ezt azért mondom,hogy felsőbbrendűnek érezhessem magam,
meg azt is, hogyha egy szituációban nem vagyok érzelmileg érintett,
akkor az emberek 90%-nak reakcióiból tudok olvasni ,mint könyvből,
és elégjól bejósloma mögöttes szándékokat, hogy mi vana
háttérben..., viszont,ha benne vagyok meg "megvakulok", lefagyok és
nem tudom,mi lenne a normális emberi reakció, mert érzelmileg
érintett avgyok..ez nem nagyképűség szerintem pont, hogy azt
bizonyítja,hogy érzelmileg nem vagyok elég kontrollált és fejlett
belül,deee jó emberismerő vagyok.meg egész életemben nem élek csak
passzív megfigyelőszerepet töltök be, szóval rá tudtam tanulni már
ksikorm óta..anno ezért választottama pszichót... És megalázott meg
bizonygatta,h mekkora egy megalomániás beképzelt imperialista arc
vagyok tulajdonképpen... Sztem nem..., és nem vagyok nagyképű sem,
uralkodni pedig végkéép nem akarok másokon, csakn egy kis
szabadpályát kértem, meg próbálok mindneki útjából kitérni,akit a
céljaim azvarna, de nema bocs,h élet attitűdöt felvenni, hanem a
szabadpályán lassan haaldnia célom felé...
Jó az tény,hogy nem szeretm,ha mások kéretlenül megszerveznék
életem, megha azt hiszik, hogy ők jobban simernek,mint én magam,
meg hogy mindnet tdnak rólam, mert csomó dolgot nem tudnak, és nem
is fognak megtudni,mert nem rédekli őket, én meg nem kötöm az
orrukra...
Csak nem értem,hogy mi eza gyűlölet, azért mert én nem érzem
annyira frusztráltnak magam a magáyntól,mint ő? És ezt irigyli?
Néha rám is rám jöna pánik, főleg külső nyomásra, meg a külső
elvárások miart, h majdnem 22évesen még nincs ahátam mögött
egyetlen normális kapcsolat sem, mert amik volatk azok még
zigótakapcsolatnak sem nevezhetők, legalábbis visszatekint ve, na
jó zigótakapcsolatnak igen...:D:)
DE úgy gondolom, hogy a párkapcsolat az nem státuszszimbólum, és
nem szeretném úyg felfogni, mert nem hiszem,hogy agrasszívabb,
butább, értéktelenebb, csúnyább, tökéletlenebb vagy netán rosszabb
ember lennék azért,meret egyedül avgyok és nem vagyok nagy iszákos
partyface sem. Igen nincs jelenleg pasim.És? Ez egy állapot, nem
valami minősítés vagy emberi értékjelző. Érek annyit,mint bárki
más, akinek kapcsolata van vagy éppen nincs,se többet, se
kevesebbet, mint bármelyik másik ember. Az orosz egzisztencialista
filozófusok is engem támogatnának , na!
DE én az állítólagos barátaimtól csak a megalázást kapom
egyeddüllétem miatt. Nem találhatja meg mindnenki 18évesen vagy 20
évesne élete szerelmét, meg az egyéjszakás kalandokba való
folytonos menekülsét se találom megoldásnak, ha a probléma gyökere
nem a szexhiányban van, ha igen,akkor az. DE ha más miatt van az
üresség ,akkor nem.
DE érdekes, hogy egy darabig velem nevettek, de jó ideje,
érzem,hogy nem velem,hanem rajtam. pedig én nem változtam. EGy
picit se. És éépen akkor is egyedül voltam, na bumm!
KÜlönben is szeretek valakit,m, és dolgozgatokaz ügyön,d eúgy
nehéz,h közben másojkat tukmálni próbálnak rám, meg hoyg egyesek
azt hiszik,h azért mert egy hétenk kétzser egy sráccal együtt
megyünk órára már járunk egy frászt , vgy mert bezsélgetek egy
ellenkezőneművel(hát úroszen..) rögtön van valami,mer tnincs, és ha
lenne, ahhoz se lenen közük ezért hívják magánéletnek...csak én
fiúk között nőttem fel.. a csajok kavarnak, meg ott uyge a15évvel
idősebb bátyám,h át néha jobban megértetem pasikkal magam,meg enm
avgyok aza tipikus nagyon csajos csaj..ez van.nálam aracionalitás,
mindennapi életb elogiká tis befigyel..szívás mi?
Tovább »
Csavargókönyv- a 87. út
"...Tudom, hogy mi lesz a vége. Előre tudom. Bölcs leszek,
nagyon bölcs, talán az elérhető bölcsesség és tudás legnagyobb
részét magamévá teszem, legalábbist azta mennyiséget, amennyit
tehetek. DE ettől még nem leszek bölcs igazán. Hogy honnan
tudom?
Az igazi bölcs tudja, hogya bölcsesség és tudás önmagáan nem
elég. Kell hozzá a szeret is. Szeretet nélkül nem marad más, csak
üres fecsegés, mihazsna okoskodás.
Én ilyen okoskodó vagyok, és ahogy ismerem magam, az is fogok
maradni. Jó lenne rajta változtatni, de az elefátcsonttoronyból nem
lehet.
Viszont innen érzem, hogy soha nem leszek elég bátor kitörni.
betragadtam, végzetesen.
Nem fogok megtanulni igazán szeretni soha. A rajongás az megy,
már művészire fokoztam,a beleőrülést is.
Hiszek abban, hogy engem nem lehet szeretni, oylan vagyok, mint
a drog, függni lehet tőlem, rajongani..óh igen,de szeretni..azt
kétlem.
Még sohase tapasztaltam meg a szeretetet a bőrömön,a rajongást
igan,de a szeretetet..azt nem. Így sohase fogom tudni megtanulni,
hogy hogy kell szeretni,de talán nem is akkora baj ez,mert lehet,h
nem lennék elég bátor és szorgalmas szeretni."
Tovább »
csavargókönyv- a 86. út
"... Istennek jó humora van...néha szeleburdi , bohó
lányok szájába adja a legnagyobb igazságokat."
Tovább »
Csavargókönyv- a 85. út
"...Csak atestem öregszik. Itta Földön betelik, letelik
időm. A lelkem nem öregszik. Gyerek marad. A gyermekek bölcsessége,
látása, rtudása lobog bennem."
Tovább »
Csavargókönyv-a 84. út
" -Miről mesél az eső?
-...
-És nap sütés?
-Hó lesz, halott tavaszt fog szülni a tél, az ember
mindig jobbat remél.
-Még mindig vágják a fákat az erdőben.
-Majd elfogy..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 83.út
" -Szeretlek.
-Jó neked,...nekem sohase ment."
Tovább »
Csavargókönyv- a 82. út
"...egyre jobban fárasztanak az emberek, és úgy érzem,
hogy egyre jobban magamban vagyok el, nem kell hozzá senki más,
csak én. Mint egy kis mikrozmosz tárulok fel, eltévedek,néha süt a
nap, néha vihar van, de azt hiszem nem fárasztom magam
magamat....míg mások néha igen...kisdózisban szeretem őket nagyon,
de nagyban...nem érdekelnek...aranylövés az agynak.."
Tovább »
Csavargókönyv-a 81.út
"...Fogalmatok sincs , hogy milyen bezárva lenni.
Fogalamtok se lehet,hogy milyen bezárva lenni a fejembe. Mert be
vagyok zárva. És innen még menekvés sincs. Hogyan is menekülhetnénk
el önmagunk elől,ha nem lehet magunkat letenni,mint egy csomagot,
hanem cipelni kell, magunkkal, az ítélet órájáig. Magunk elől nincs
menekvés.
Mintha a mondataim, történeteim is a saját farkukba harapó
kígyók lennének csak ez nem egy benzol gyűrű,hanem az ördögi
kör.
Amikor elkerültem otthonról, csak egyetlen fogadalmat tettem, és
azt is magamnak,nem másnak:"Sohasem fogod hagyni, hogy ellopják a
fényta szemedből, ellopják a gyermekien ártatlan öröm
mosolyát, sohasem fogod hagyni,senkinek, még a szeretett
férfinak/férfiaknak se.Annyi kiüresedett mosoly és szempár után,ezt
nem akartam megtörténni hagyni.
De amikor arra ébredtem,hogy eltűnt, akkor igazán kétségbe
estem. Tudtam,hogy valahol még ott van lelkeim polcain, de hogy
hol, és mikor kerül elő?
Csak azt tudtam,hogy a betegség közelít. pontosan nem határoztam
meg hogy mi, talán egy kezeletlen mániákus depresszió nyomaia
múltból, amik újra felém integetnek, talán egy kis borderlineos
zavar talán,talán az önmeghatározatlanságáltal előidézett
tévelygések oly fokú kétségbeesése, amelyhez már nincsenek elég
erős szárnyaim.
Csak azt tudtam,hogy közelíta démon, és hogy életemben először
ninscenek tartalékaim és nem vagyok kész, hogy megvívjam ezt a
háborút, mert el s etudjátok képzelni,hogy az miylen érzés,mikor
tudjátok,hogy betegek vagytok, hogy a fületegbe lihega szemét dög
démon,de senki nem hajlandó elhinni, hogy betegek vagytok..."
Tovább »
Csavargókönyv- a 80. út
" Azt hiszem, hogy egy emberre vagyok kalibrálva a
dialógus és dialektika páros próbája amegfelelő, az egy túl kevés a
kettőnél több meg már sok nekem ahhoz,hogy átléphessük egymás
határait."
Tovább »
Csavargókönyv- a 79.út
" 1*1 királyfi...sohase hittem benne,hogy egyetlen egy
darab lelki társunk lenne, talán nem is helyes szó,inkább
szellemi. Nem annyira szerelmi szempontból értem ezt, talán úgyis
lehet, de jobban foglalkoztat a szellemi inspiráció esélye, mint
pusztán a nemi, na jó a kettő tökéletes elegye, bevallom klassz kis
konstelláció- ami magasabb szintre emelkedik..és most jöhetne a
metafizikai fejtegetés,de nem az én asztalom- és most nem ez
foglalkoztat.
Sokkal inkább az a hatás és élmény ,ami akkor keletkezik,amikor
el kezd élni egy gondolat két,netán több ember között.
Interakcióban megszülető inspiráció. Szerintem ennél felemelőbb
pusztán szellemi dolog az önmagában vett alkotást leszámítva
nincsen. A magasságok,amikbe emel, csodálatosak, és valahogy ott
nem fenyegeti az embert a zuhanás érzése. Ha megkérdeznék, hogy mik
voltak életem legletisztultabb és legboldogabb pillanatai talán
ezeket választanám, talán voltak boldogabb pillanataim,de azok
ksuzák és többértelműek,egyik se iylen kristálytiszta, voltak
tisztábbak is,de a kettő együttese felülmúlhatatlan.
Nem tudom miért van az, hogy ugyanazta témát, ugyanabban a
helyzetben és ugyanakkora szellemi erőfeszítés és tudás mellett, az
egyik ember mellett ,mint kibomló virágot tudom szétfejteni,míg
másnál már a közös szellemi munka elképzelése is elrémiszt, és
kétségbe ejt. Általában ezek az emberek más szempontokból is
feszélyeznek, lehet,ha rigid gondolkodási korlátaik miatt vagy
azért, mert fontosak és meg akarok felelni elvárásaikat.
Inspiráció minél több irányból, személyből származik,annál jobb
tágul az értelmezhetőség lehetősége, és ezzel egyenes arányban a mi
saját inspirációs erőnk,ami másokra hatnak. A legjobb,ha ez az
inspirációs kölcsönös.
Tegnap ezzel kapcsolatban felmerült bennem aza gondolat is, hogy
én nem csak emberi kapcsolataim egy részén szeretem ezt
élvezni,hanem mindnegyikben, sőt tovább menvén arar a
megállapításra jutottam,h a szerelmeimnél is mindig fontos tényezőt
játszott az,hogy tanuljaka kapcsolatből és nem csak érzelmi szintű
fejlődésre értem,hanema szellemire is."
Tovább »
